[spacer height=”30″ __fw_editor_shortcodes_id=”b0e8781d467444007934d0e8517c422d” _fw_coder=”aggressive”][/spacer][heading content=”Vitéz Potyondi Lajos pékmester, Szakály” h=”2″ align=”center” font_style=”1″ color=”” allow_icon=”{‹²›on_off‹²›:‹²›off‹²›,‹²›on‹²›:{‹²›icon‹²›:‹²›‹²›}}” border=”0″ fw_border=”” __fw_editor_shortcodes_id=”7538bcaf571ea298ae929e2f01cded37″ _array_keys=”{‹²›allow_icon‹²›:‹²›allow_icon‹²›}” _fw_coder=”aggressive”][/heading][spacer height=”30″ __fw_editor_shortcodes_id=”44326ef91a61327193dec03a9a08dba2″ _fw_coder=”aggressive”][/spacer]
1898-ban született Szekszárdon. Fiatal korában kitanulta a sütőipart és mint segéd, 6 éven át fejlesztette szakismereteit. 1927-ben Hőgyészen, 1930-ban pedig Szakályban önállósította magát. Üzeme egy kemencés. Az Iparoskör és a Kat.Kör tagja. 1916-ban hadba vonult és a 17-es honvéd gyalogezred keretében az orosz és olasz fronton harcolt őrvezetői rangban. Világháborús frontszolgálata 29 hónapig tartott. 1919 és 1921 között a 8 sz.honvéd gyalogezred állományában 24 hónap katonai szolgálatot teljesített. A két Világháború között háromszor hívták be fegyvergyakorlatra.1940 ben részt vett Észak-Erdély visszacsatolásakor a katonai műveletekben. 1942-43 ban 12 hónapig teljesített harctéri szolgálatot az orosz fronton.
Kitüntetései: nagyezüst, kisezüst és bronz vitézi érem, Károly csapatkereszt. 1928-ban avatták vitézzé.
Előbb Szekszárdon az uszodában, majd Szakályban a strandon úszásoktatóként tevékenykedett, önkéntes alapon.Szakályi pékségét 1948 ban hatalmi utasításra bezáratták, vitézi múltja miatt. Így munkahelyét is elvesztette.Nyugdíjazásáig a MÁV nál dolgozott. Ezután is aktív volt, soha nem tétlenkedett. A sok megpróbáltatás,-vagy éppen azért- kiegyensúlyozott, békés, vidám és családszerető volt. Három fiúunokájának sokat beszélt a hosszú és nehéz katonaévekről, és a kemence mellett töltött fáradságos, ámde szép időkről. Összeadva több mint hat évet állt a m.k.honvédség szolgálatában. 1987 óta a Mindenható Égi Országát szolgálja,-biztosan lelkiismeretesen- és az Ő Mennybéli kemencéjében süti a kenyeret. Életének 89 éve alatt,-amit egy hosszú vizsgaidőszaknak tekinthetünk- hazaszeretetből, a haza védelméből, a sütőipar szeretetéből emberségből és még sok jó emberi tulajdonságból kitűnőre vizsgázott.
Neje: Vörös Julianna, gyermekei: Lajos vit. várományos és József.
[spacer height=”30″ __fw_editor_shortcodes_id=”3fbfb8fbe4f069798d07f53ef1633de9″ _fw_coder=”aggressive”][/spacer]
A család 1940-ben.
Potyondi József gyermek, vitéz Potyondi Lajosné sz. Vörös Julianna,vitéz Potyondi Lajos, ifj. Potyondi Lajos gyermek
A szakályi Iparoskőr rendezvényén 1938-ban. Első sorban balról a hatodik vitéz Potyondi Lajos
[spacer height=”30″ __fw_editor_shortcodes_id=”1763caa34ae7ccda620ece5aa97cc1b7″ _fw_coder=”aggressive”][/spacer]
Az orosz fronton 1942-43-ban
Köszönöm a képeket és az életrajzi kiegészítéseket Potyondi Csabának
[spacer height=”30″ __fw_editor_shortcodes_id=”dbfe869909d4b0416f318e655b641994″ _fw_coder=”aggressive”][/spacer]